Gondolkozós percek a magyar nyelv kapcsán

Egy régebbi, de örök videóm képei ezek a fenti dal felvezetésével.

S hogy mindez épp a magyar nyelv napján jött szembe velem - talán nem Isten & ember ellen való vétek, annál inkább lehet érdekes!

A kapcsolatrendszert nem nehéz felállítani a három kép között: én, a lányom, és az ő kisfia - időrendi a sorrend, nem udvariatlanságból kezdtem magammal!

Ketten mi is egyformán megéltük/elvégeztük - minden más édesanyához hasonlóan - azt a gyönyörű feladatot, hogy gyermekünknek továbbadtuk az anyanyelvünket.

A lányom - helyzeténél fogva - még többet is tett le az asztalra, hiszen nem itthon élő szülőként az olasz, a német elsajátításából is jelentősen kivette részét.

Angol-német kéttanynelvű iskolába kerülve Gabriéknál hatodiktól belépett a francia is, így abban is igyekezett anyukája otthon lenni.

Aminek nagyon örültem anno, hogy mindkét szülő számára fontos volt, hogy saját anyanyelvük is jelen legyen az életükben, így a kezdet kezdetén mindketten következetesen a saját nyelvükön adtak választ, olvastak mesét esténként.

Ebből a tevékenységből - már ami a mesemondást, olvasást illeti - én is minden alkalommal örömmel vettem ki a részem, ha náluk voltam, mondhatni szinte napjainkig.

A klasszikus mesefigurák mind-mind terítéken voltak, Bogyó és Babóca, de még Mazsola, a répát húzók társasága mellé felkerültek a listára Rumini és társai mellett.

(Egy közös mesélés emléke valamikor az iskolás évek legelejéről!)

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy nemcsak verbálisan, hanem vizuálisan is produkáltam őket az épp a Márton kapcsán szóba került “alkotásaimmal”!

És ugyanezt a gyakorlatot az olasz ágról is, olasz mesehősökkel is megkapta szemünk fénye!

Én persze meggyártottam a magam kis felmentő-elméletét azzal kapcsolatban is, hogy miért nem tanultam meg tisztességesen más nyelveken, csak morzsákat csipegetve: így a magyar intenzíven benne marad az unokám világában!

Nyilván nem kizárólag az én jóvoltomból, de jelentős támogatásommal!

Nem mondom, hogy nincsenek helyzetek - mint pl. épp ma, amikor egyedül őrzöm a házat a töltőt szerelni meg épp ma érkezett a jóember bizony jó lenne, ha nemcsak egy “némang”(NÉMet+ANGol) keveréknyelven, no meg gugli transsal kommunikálnék!

Mondjuk, ha kérne szegény ember egy fogót vagy épp a töltőállomás adatlapját!

Végszükség esetén persze egy "call - mutogatva a telefonálást - Meine Tochter, please!-t rebegek!

Büszke nem vagyok rá, de attól még ez van!

Szóval ma, a magyar nyelv napján, ezekkel és mindennel együtt - hogy stílszerű legyek “zusammen” -, nagyon jó érzés nekem és büszke is vagyok rá, valamint örömmel ápolom, viszem határon innen és túlra ezt a csodálatos, sokak szerint egyik legnehezebb nyelvet, mely az anyanyelvem!

2025.11.13.