Március 14.
- jokulata5
- Mar 9, 2023
- 3 min read
Emlékszel még a töri érettségi tételedre?
Hát én igen! Esküdni is meg mertem volna rá: akkora mázlim nem lehet, hogy kihúzzam pl. a ’48- as forradalom és szabadságharcot.
Aztán mit ad Isten, mégis! Már ennek okán is egyfajta központi helyet foglal el szívemben.
Akiről ma emlékezek meg nem más, mint a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére, Bem József, aki Tarnówban, 1794. március 14 - én született.
Hogy személye és hadvezéri tevékenysége mennyire meghatározó volt a magyar forradalom és szabadságharc során, azt történetírásunk sokszor és sok helyütt tárgyalta már.
Petőfi sorait szánom köszöntésére:
Petőfi Sándor: Négy nap dörgött az ágyu
Négy nap dörgött az ágyu Vizakna s Déva közt, Ott minden talpalatnyi Földet vér öntözött.
Fehér volt a világ, szép Fehér hó este be, Ugy omlott a piros vér A fehér hóra le.
Négy hosszu nap csatáztunk Rettentő vad csatát, Minőt a messzelátó Nap csak nagynéha lát.
Mindent megtettünk, amit Kivánt a becsület... Tízannyi volt az ellen, Győznünk nem lehetett.
Szerencse és az isten Tőlünk elpártola, Egy pártfogó maradt csak Velünk: ez Bem vala.
Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom! Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom.
Nincsen szóm elbeszélni Nagy hősiségedet, Csak néma áhitattal Szemléllek tégedet,
S ha volna ember, kit mint Istent imádanék, Meghajlanék előtted Térdem, meghajlanék.
S nekem jutott a vészes Dicsőség, hogy veled Járjam be, oh vezérem, A csatatéreket.
Te melletted lovaglék A harc veszélyiben, Ahol az élet pusztul És a halál terem.
Sokan elhagytanak, te Rendíthetetlen agg, De úgy-e téged, úgy-e Én el nem hagytalak?
S lépésid mind halálig Követni is fogom, Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom!
Debrecen, 1849. február 10 - 15.
Az alábbi linken hallható egy kortárs szerző, Almádi Róza: Gyere, Bem apó című verse, mely a tábornokot faggatja a ’48-as forradalom költő-őrnagyáról.
Bem József a szabadságharc bukása után az Oszmán Birodalomba menekült, áttért az iszlám hitre, felvette a Murád (Murat) nevet. Ott halt meg 1850. december 10-én.
Évekkel később megalakult a tarnówi Bem-bizottság, mely
„1929-ben sikerrel hazaszállíttatta az altábornagy földi maradványait – az út során természetesen érintették Magyarországot is –, a koporsót a lengyel püspöki kar nem engedte a megszentelt lengyel földbe helyezni. A döntés oka az volt, hogy törökországi emigrációja során Bem József mohamedán hitre tért. „Felállítottak” hát egy mesterséges szigetet Tarnówban, melynek közepén – egy hat korinthoszi oszlopon álló – díszes kőszarkofág rejti Bem József földi maradványait. A szarkofág többnyelvű feliratai közül a magyar így hangzik: BEM APÓ, a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére".
Anyaggyűjtés közben találtam egy érdekességnek számító cikkre, mely tudatta, hogy „2010 júniusában a Magyar Országos Levéltár különleges iratot vásárolt egy árverésen. A papíron Barsi József két, Bem Józsefről írott verse, valamint Tóth Ágoston honvédezredes vízfestménye található.
Barsi József: Csak akarjuk, s erősek leszünk
Tarnovban harc közt született villáma a harcnak; Sok helyeken beütött, míg tüze végre kihült. Varsó, Bécs, Erdély jelölik láng-pályafutását. Hűlt hüvelyét Háleb pálma viránya födi. Védelemért egyedül törvényes a harc; csak az illyent Gyilkos gyujtogatás vádja nem éri soha. Más mint védelemért nem vont soha kardot a férfi, Kit Bem Józsefnek monda, míg élt, a világ.
Barsi József: Aleppo 1850. dec. 10.
Itt a szerencsétlen Leh nemzet lángivadéka, És a szabadságnak mindenkori bajnoka, hőse, Itt Magyar- és Erdélyországnak ritka barátja, S nemzeti szent harcuk legsujtóbb menyköve nyugszik. Villámtól a gonoszlelkü nem retteg erősben, Mint remegett földünk két nagy császárja, nevétől. És mi a név? Ritkán ismertek igénytelenebbet, Melyhez annyi remény s remegés lett volna csatolva. Bem József vagy „öreg jó Táti”. Amazt koszorúzta A Történetirás; ezt érte haló katonája. Egykor imígy irták: Bizz Erdély és Magyarország. Most pedig így hangzik: Búsulj, Erdély s Magyarország!
A második vers különlegessége maga a cím, mely helyszín és dátum, valamint az utolsó két sorában, a kettőspont utáni szavainak kezdőbetűi, mely nem más, mint egy tulajdonképpeni névrejtés: "Bem apó, az öreg Táti"
A Wikipédia összegzését még mindenképp szeretném idehozni!
„A kis termetű, vézna, beteges embernek hatalmas volt a lelkiereje. A csata napján valódi hősként viselkedett, nagy kócsagtollas csákójával mindenütt elöl járt, és sok sebtől eltorzult arca belső tűztől égett. Példamutató rettenthetetlensége átragadt katonáira is. Különösen a székelyek ragaszkodtak hozzá babonás tisztelettel. Hadvezérként mesterien alkalmazta az ágyúütegeket, szerette a gyors helyváltoztatáson alapuló meglepetés-taktikát, ezért nagyon megfelelt számára a kicsi, hegyes-völgyes országban kis létszámú sereggel vívott küzdelem. Önzetlen, halált megvető bátorságú, tanult és ügyes katonaként kötelezte el magát a szabadságharc eszméje mellett. Petőfire óriási hatással volt, ez a hatás felfedezhető verseiben is. Távol tartotta magát a magyar vezérek pártoskodásától, ezért élvezte Kossuth teljes bizalmát. A kormány utasításait azonban nem sokra tartotta, és nemcsak a katonai, de a polgári igazgatás kérdéseiben is attól függetlenül szeretett eljárni.
Élete fő céljához, a lengyel szabadságért folytatott küzdelemhez haláláig hű maradt. A vallási áttérés ehhez csak eszköz volt. Ha megéri az 1853-ban kirobbant krími háborút, minden bizonnyal hatékonyan harcolt volna az Orosz Birodalom ellen.”
MÚLTIDÉZŐ
Comments