Minden ezzel a videóval kezdődött:
A videó hátterét Hajnal Imre mesélte el:
Részlet Imre Hajnal Morzsák című könyvéből
"SZÉKELY KATONÁK TISZAÖRSÖN
Magyarországon, a Nagy-Alföldön, a Hortobágy széli Tiszaörsön, a Kápolnás temetőben alussza örök álmát három székely katona. Azok, akik valamit is tudnak ezekről a katonákról, már alig élnek. Történetüket, halálukat Tiszaörs egyháztörténete c. könyvében Ágfay Antal volt tiszaörsi plébános atya írja le. A második világháború tiszaörsi eseményeiről is mesél: „A Vörös Hadsereg katonái, hogy tovább ne kelljen kísérni őket, a falu határában lőttek agyon három elfogott erdélyi származású magyar katonát, akik haza akartak szökni, közben estek fogságba.” Az egymondatos visszaemlékezés már évekkel ezelőtt is foglalkoztatott, s próbáltam kideríteni a székely katonák igaz történetét. Az örsi emberek félénken, alig-alig meséltek. Egy tiszaörsi fodrász, aki már nincs az élők sorában, mesélte el először nekem az 1944. október eleji eseményeket. Ő a kertjük végében elbújva tanúja volt a kivégzésnek. A három székely katona Tiszaszentimre felől érkezett Tiszaörs határába, meglátva a templom tornyát, igyekeztek be a faluba. Nem tudták, hogy a községben az orosz katonák tartózkodnak, és már azok figyelik az érkezőket. Azonnal elfogták és a mai gyógyszertár udvarába vitték őket, ahol a parancsnok gyorsan döntött a sorsukról: kiadta a parancsot a kivégzésükre. Az iskola egyik tantermében helyezték el a holttesteket. A falu asztalosa készítette el a koporsókat. Az éj leple alatt a tiszaörsiek közül két ember beosont a tanterembe, és megnézte a katonák nyakában lévő fémlapocskát. Így két név még ma is megmaradt a tiszaörsiek emlékezetében: FAZEKAS FERENC és BITAI ÁRPÁD./A Bitai nevet Vitainak is ejtették az egykori adatközlők./ A harmadik név feledésbe merült. Amikor a koporsók elkészültek, a Kápolnás temetőben elhantolták a holttesteket. A tiszaörsiek Halottak Napján gyertyákat, virágokat helyeztek el a székely katonák sírjára, mindaddig, míg a szomorú események az idő haladtával elfelejtődtek. Most azonban újra felidéződtek az egykori események, s a falu lakói közül többen többet szeretnének tudni a három erdélyi katonáról. A napokban találtam egy tiszaörsi lakost, aki gyerekként szintén tanúja volt az egykori történéseknek, a kivégzést ő is látta, s emlékszik is a kivégzettek nyugvóhelyére…
Egy másik tiszaörsi lakos, aki Tiszaszentimréről származik, édesapjától hallotta, hogy már Tiszaszentimre határában is majdnem veszélybe kerültek a székely katonák, de az ottani lakosok még segítették őket, hogy folytathassák útjukat Örs irányába. Vajon kik lehetnek ők? Honnan származnak? Élnek-e még valahol Erdélyben leszármazottaik? Tudják-e, ismerik-e családtagjuk, rokonuk szomorú történetét? Bízunk abban, hogy valakik a neveket olvasván felismerik, hogy az ő hozzátartozóikról szól ez a történet, s egyszer majd felkeresik a tiszaörsi sírhelyet. A tiszaörsiek pedig most, hogy megtalálták a faluban nyugvó székely katonák sírhelyét, munkához láttak, rendbe tették, hogy az emlékezés virágait időről időre a sírra tudják helyezni. A szerző a három székely katona történetét megírta és elküldte az Erdélyben magyar nyelven megjelenő újságoknak. A lapok azonnal közölték a hírt és kérték, hogy segítsenek a székely katonák esetleges hozzátartozóinak felkutatásában. Sajnos, a felhívás nem vezetett eredményre. Somodi András próbálta kerestetni több hivatalos helyen is a kevés adat alapján az elhunytak hovatartozását. A Vigyázók Had-és Kultúrtörténeti Egyesülete küldöttei ellátogattak a községünkbe, s végigjárták a három székely katona Tiszaörsre érkezésének útvonalát, a feltételezett kivégzési helyet. Fodorné Hámori Ágnes átlapozta a Tiszaörsi Római Katolikus Egyház 1944 évi tiszaörsi halotti anyakönyvét, de nem találta a három székely katona nevét, adatait. De az állami halotti anyakönyvbe sem jegyezték be elhalálozásukat. Sírjukat őrizze kegyelet, emléküket az idők!
Forrás: - Ágfay Antal: Tiszaörs egyházának története Tiszaörs 1990 - néhai Lengyel Boldizsár, Tiszaörs, Kossuth út lakos székely katonákkal kapcsolatos történetét lejegyezte a szerző, 1992-ben - Patócs László adatközlő, aki megmutatta a székely katonák sírját, és mint szemtanú mesélt a gyermekkorában látottakról/ Dankó út/ - A fotókat a Vigyázók Had és Kultúrtörténeti Egyesülete és a szerző készítette. - Fodorné Hámori Ágnes ny. könyvtáros, Tiszafüred Katolikus Plébánia-egyházi anyakönyvek"
Comments