KÁLA, KRIZI, SZERETTEIM
- jokulata5
- Nov 2, 2023
- 1 min read
Nem mindig éreztem így irányukban. Régen a temetővirágnak hívtam, ami nem is szorul különösebb magyarázatra.
Édesanyámnak, halála után - aminek bizony már harmincnál is több éve - ha tehettem kálát vittem. Akkoriban nem volt mindig egyszerű beszerezni. Abból is - mint ahogy az összes többiből is - csak élőt.
Micsoda óriási ellentét: a halottnak csak élőt vinni. De nyilván benne van, hogy számomra ő - ahogy a többi szerettem is - nem halt meg, csak - és most idézem Erdei B. Ágnest, aki olyan gyönyörűen megfogalmazta: "Nekem nem voltak és nem lesznek halottaim. Szeretteim vannak, akik e percben nincsenek érinthető közelségben."
S bár a kála ma is ugyanúgy kedvenc, mint hajdanán, a krizantém egyszer csak észrevétlenül felzárkózott mellé!
Ha mégis fel kellene idézzem a pillanatot, az első "váltás" talán akkor történt, amikor kedvenc virágboltomban rátaláltam az egy száron többfejűekre. (Nem tudom másképp mondani de talán összeáll, melyekre gondolok!)
Ezek a krizik is többféle színben pompáznak, a csúcs a kék volt. Megtudtam akkor az eladótól, hogy ehhez azért kell egy kevéske "külső" ráhatás.
Jó ideje szeretlek titeket, krizik, szépikék, kedvesek vagytok!
2023.11.02.
Comentarios