1988 –ban három évtized után hazatért Magyarországra Faludy György költő.
„Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni.
A Pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 2006. szeptember 1-jén otthonában érte a halál.
Tiszteletére 2006. október 3-án Torontóban a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepséget már nem érhette meg.”
Milánovics Danica, a Faludy György utolsó éve című könyv szerzője sorai következnek:
"14 éves korom óta írok verseket, novellákat, amik számtalan antológiában lelhetők fel. Közel 20 éve jelennek meg önálló köteteim. Nem írok kitalált történeteket, csakis doku-regényeket, novellákat, zsebútikönyveket az utazásainkról - Vendégségben Brazilországban, Majomfalvi kalandok, Jereváni útinapló, Görögországi útinapló, stb... Könyveket hétköznapi történetekről, pl. A macskás hölgy, ORFINAPLÓ, Hagyd ott, amikor az első pofont adja, Vanda és Döníz, stb... Életrajzi könyvemet 60 évesen írtam meg Ősök és utódok között-avagy: Te vagy az Hajnalcsillag? címmel. Civilben család - és gyermekvédelemmel foglalkozom, jelenleg már nyugdíjasként önkéntes krízistanácsadója vagyok a Gólyahír Egyesületnek, ahol nyilt örökbefogadással foglalkozunk, megpróbálunk segíteni a nehéz helyzetbe kerülő életet adó édesanyáknak, illetve az újszülötteknek. Faludy György munkásságát azóta ismerem, mióta 19 évesen férjhez mentem 1973-ban. Bizony ennek már lassan fél évszázada. A férjem gyakran olvasott fel a Villon átköltéseiből nekem, és mindketten nagyon élveztük. Később nagyon megszerettem a Pokolbeli víg napjaim regényén és a versein keresztül Faludyt. A 85. születésnapi ünnepségén is ott voltam a Zeneakadémián, 95. születésnapján is 2005. szeptember 22-én a Nemzeti Színházban. Utolsó évében gyakori látogatója voltam - szinte heti rendszerességgel jártam hozzájuk. Ott voltam a halála napján is, náluk aludtam. Erről az időszakról írtam meg a Faludy György utolsó éve című könyvet, mely miatt az özvegy beperelt, és 6 évig pereskedett velem. Végül a pert megnyertem. 2019-ben egy újabb könyvet szerkesztettem Faludy torontói és budapesti éveiről korabeli dokumentumok és levelek alapján Zebrapintyek az írógépen címmel. Torontóban kétszer jártam. Először közvetlenül a halála után, amikor a róla elnevezett park avatási ünnepségén vettem részt, majd 13 évvel később, amikor a második, róla irt könyv bemutatása miatt utaztam ki Kanadába. Emlékére több közös barátunkkal együtt Faludy György Baráti Társaságot, ún. Faludy-kört hoztunk létre, ahol igyekszünk méltón ápolni az író munkásságát és emlékét. A Faludy-kör összejöveteleire szeretettel és tisztelettel várunk minden érdeklődőt Budapesten, legközelebb október második felében."
A fentebb emlegetett Villon-balladák átköltése Faludy György legelső, és mindmáig legkedveltebb verseskötete. Meglehetősen ambivalens, de ez mit sem von le a népszerűségéből.
A kötet nem szabályos műfordítás, hanem valójában szabados átdolgozás, átköltés, és épp ettől izgalmas olvasmány. Faludy pompás alakmásra lelt Villonban.
NYÁRI BALLADA SZEGÉNY LOVISE-RÓL
Lovise egész nap a tűzhelynél állott és arcára fekete pernye hullt, és éhes volt, mikor a szalmazsákra az alkonyatban sírva ráborult. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
S mikor egy úr a tűzhelynél meglátta szűz mellét, melyet korom takart, azt hitte, hogy megér egy sárga tallért egy éjszakára - de ő nem akart. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
S akkor az úr tornyos várába hítta, ígérte: mint a rózsát öntözi, léptét számolja, harmattól is óvja, hintón hordja, selyembe göngyöli. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
S mikor a várban kigyúlt az arca, ahogy lehellettől a rózsa kigyúl: akkor nem értette nagyon sokáig, hogy mért teremtette a férfit az Úr. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
S a nyári szél a csatazajba fulladt, s az éji ég vörös lett, mint a vér, de a szívében nem volt már imádság és bíbor arca lett csak hófehér. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
És férje is elment a csatazajba, s ő maradt otthon, meg egy kis poronty, és az avaron lovagok feküdtek, olyan rőten, mint a tavalyi lomb. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
S a nyári szél csak megjött évről évre, s gyakrabban jöttek még a férfiak, szívében a szerelem meghalt régen, s csak vére ordított, mint éji vad. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de bokor akart lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
S mikor a nyártól oly áldott lett a teste, amilyen áldott a víz partján a rét, a víz partjához ment egy nyári este, s beledobta a sok kihűlt mesét. Szegény emberek lánya volt, árva gyerek, de nem akart már bokor lenni, melyet körülcsókolnak a nyári szelek.
Beszámolok még arról, hogy ugyan nem szeptember 20-án, hanem pár nappal korábban Solymáron jártam. Az alábbi videó egy könyvbemutatóról tudósít - nevezetesen Rozványi Dávid Boldogságbolt című könyvéről van szó - , mely az Ars Sacra Fesztivál országos rendezvénysorozatának, a Nyitott Templomok Napjának egyik programja volt.
2022.09.20.
Kiváló, forrásértékű összeállítás Faludy Györgyről, s nagy megtiszteltetés, hogy mi is benne vagyunk! :-)