Az elmúlt napok történéseit egybefonta második legnagyobb folyónk.
Kedves meghívásnak eleget téve szerdán a szolnoki Szigligeti Színház előadását, A fösvényt néztem meg Mucsi Zoltán - a Halhatatlanok Társulatának új tagja - főszereplésével.
Az abonyi születésű, egykori szigligetis színész hatalmasat alakított.
A jutalmul kapott tapsvihart még a tiszai halak is hallhatták!
Pénteken a szülőfalumban, Tiszaörsön emlékeztünk meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Különös meglepetésben volt részem, amelyért hosszan hálás leszek kis barátnőmnek.
Az ünnepségen Rozványi Dávid: Hullámaidban, Tisza című versét adtam elő, amelyben a folyó népeket összekötő szerepéről elmélkedik a szerző.
Ugyanezen alkotás alcíme: Tiszaörstől Moholig
Így természetes, hogy azt másnap ismét műsorra tűztük a délvidéki, Tisza menti település családi napján. A meghívás elfogadásakor elsődleges szempont volt aszerint összeállítani a programot, hogyan is látja a „legmagyarabb folyót” a moholi születésű Berec Antal és a magyarországi költő.
Péntek délután megvalósult egy bakancslistás vágyam: Hódmezővásárhelyen egy régen látott barátnőmmel találkozhattam.
Ugyanitt, újonnan szerzett ismerőseimmel improvizációs színházban voltam. A Népkerti Sörözőben fellépő négyfős társulat dramatikus játékokra hívta a pizzázó közönséget.
Az i-re a pontot felteszi, hogy Hódmezővásárhelynek is van „némi” köze a Tiszához!
Juhász Gyula: A Tisza
Keletről jövök én, Mint a szent, örök fény, A mesés napkelet Hozta e nemzetet, Ahol Verecke áll, Ahol a honszerző Magyart legelőször Köszönté e táj. Hol a szláv borongás A magyarba olvad És sírva-vígadva Az én morajomba Indulót dalolnak. Azért oly csöndes, Haloványszőke Később futásom És oly kanyargó, Merengve tartó A bolyongásom, Mert ezer év borúja, Felhője száll fölöttem. A Sajó habja súgja, Mi volt a mohi mezőben, Ezer év nagy borúja S dicső emléke éled, Ha Alpárnál visz utam, Hol, mint a harc turulja, Kóválygón Délre térek.
Arató lányok
Vígan cseng a nótánk A nyári mezőben, Áldott a mi rónánk, Terem áldást bőven, Mert a Tisza árja Áldva borul rája!
Tiszai hajósok
Ha tavaszi szelek járnak, Megy a hajó lefele, Szárnya támad a nótának, Víg a hajós élete, Messze megyünk, de megtérünk, Itt születtünk, itt a révünk.
Aratók és hajósok
Áldott a Tisza tája, Magyarország Kánaánja!
A vándor
Szeged táján Oly lassú vagy s iszapos, Majd virágos, Majd borongós, bánatos. És a magyar Délt, Hogyha eléred, Nem fáj-e néked, Hogy az enyészet Utadat állja, Meghal a kedved Tiszavirága? A magyar Délen Betöltve szépen A hivatásod, Lassul futásod, Merengve nézed A dús vidéket S némán pihensz el. Vár a Duna habja, Ölelő karja, Örök, hatalmas, Mély szerelemmel!
A Tisza
Szeged táján Emlék ébred és remény, Szeged táján Valamikor tavasz táján Szerelemből öltem én. Délibábos Dicső várost Karjaimba temettem, Hogy ragyogva Fénix módra Még dicsőbben szeressem! Én a szegény magyarság Igaz, magyar folyója, Nem vágyom tengerekre, Elég nekem a róna!
Zárókar
Magyar táj szép folyója, Hordozd e föld gyümölcsét, Légy áldások hozója, Mint a magyar dicsőség! Itt borulnak rád mosolygón A Kárpát víg bércei S a napfényes rónaság. Költők lelke Énekelve Fölmagasztal Száz gyönyörű gondolattal, Ó Tisza, tájad mindig áldva legyen!
1910
MÚLTIDÉZŐ rovatom: Csirkétől az üvegcipőig...
2023.06.06.
Comments