Gondolkozós percek AUGUSZTUS 20-a mentén
"Az új kenyér ünnepe augusztus 20-án az aratás végét, a természet gondoskodását és az emberi munka gyümölcsét jelképezi.
A friss cipó megszegése a közöss összetartozását, a megélhetés biztonságát és a mindennapi ajándékokért való hálát hozza el."
Jurisin (Szőke) Margit verse, az "Augusztus 20." számomra tömören kifejezi a nemzeti ünnep lényegét, összekötve a nyári aratást, a friss kenyeret és Szent István örökségét. Kiemelve az ifjak szerepét is a hagyományok továbbvitelében méltó ünnepi megemlékezést állít.
Minden szem búzában ott az emberi izzadság és a természet mindenhatósága. Remek alkalom a megbecsülés kifejezésre juttatására is az ünnep: megállni egy pillanatra, és értékelni a legegyszerűbbnek tűnő mindennapi dolgokat is - nem megfeledkezve arról az alapigazságról, hogy a test mellett a léleknek is szüksége van táplálékra.
Azok az emlékek, melyek az időtájra datálódnak, amikor a nagymamám hajnalban kenyeret sütött, ahogy hajol a dagasztóteknő fölött - máig lelki szemeim előtt lebegnek.
S ezzel együtt járnak a továbbiak: az ízikgyűjtő reggelek a tehénistállóban, a csutkaszárkunyhó az udvar hátuljában, a búbos melege - évszaktól függetlenül -, a kenyérsütőlapát - amit ma már tudom, hogy meg kellett volna őrizni, és nem azért mert a hátamon volt táncoltatva! - és ugyanígy a kelesztő kosara - szerencsére a strafírungjából maradt lenterítő, ezek társai is használatban voltak ilyenkor - a sorrend, amellyel a sütést előkészítette, ahogy lekeni a frissen kiszedett kenyeret, vagy ahogy keresztet rajzolt a kés hegyével, a héj sercenése, az az íz, a gyönyörűre kelt hólyagos tészta, a belőle sült kenyér, és hogy kaptam rendszerint a teknő oldaláról leszedettből direkt nekem sütött kiscipót is- csupaszép és csodaszép emlékek a gyerekkoromból.
A mai nap kapcsán mindezek eszembe jutottak...
2026.08.20.
Comments