Gondolkozós percek szerelmeim témakörben
Semmi bulvár, sajnálom!
De vannak szerelmeim, ezt nem tagadom!
Az erdő, a hegy, a vizek - nagyjából ebben a sorrendben.
Ha hegyközelben jár - él, ha csak átmenetileg is - az ember, naná, hogy lesz ott erdő is!
Mielőtt elutazom, rendre teszek még egy látogatást azoknál a csodás fáknál, amelyek itt élnek. Induláskor volt egy pillanat, hogy eszembe jutott: mi lesz ha a sétatársam nem arra akar most menni. De tényleg csak egyetlen pillanatnyi volt, és már tova is suhant!
És láss csodát: Atzouki is jobbra fordult a kis köznél. Most nem a város felé akarózott mennie.
Gabrit egyik barátjával ment teniszezni.
(Most, amikor mindezeket írom, már várom haza, lévén hogy az "1negyed 1-re visszajövök!" üzenetet küldte. Ebéd készen, én meg ideültem a téli kertbe, hogy jól rálássak az utcácskára, amely felől várhatom.)
Délelőtt mi hamarabb nyakunkba vettük az utcát, mint ahogy ők, ha már egyszer a kutty jelezte az indulhatnékját. Itt jegyezném még meg, hogy ma sikerült igazán rácsodálni a szomszéd kerítésén kikandikáló fehér málnára. A hatalmas szederszemeket úgy megszoktam, hogy eddig igazán fel sem tűnt ez az újabb finomság. De csak a távolról csodálat maradt számomra, ami persze a "gyáva voltam kérni, mint a nem mertem csenni"-re utaló bátorság híján a sajátom!
Mondjuk pontosságot illetően talán némileg figyelmeztető, hogy az előrejelzett 3/4 10 helyett lett 11 óra, mire valójában megérkeztek Joshuáék. Ahogy nézem, negyed 1 is elmúlt már jócskán! Hát ez nem a híres-neves svájci pontosság, de nyilván megvan az oka - mint ahogy szinte mindennek.
Ahogy a következőnek is: épp tegnap beszéltem a barátnőmmel arról, hogy fura, megdöbbentő és mégis, teljesen rendjén való, ha eszembe jut ilyenkor a jövök-e még és a mikor kérdése.
Ez valahogy, ha ki nem mondatlanul,de most is ott volt a gondolataimban, csak jelen esetben a fák kapcsán.
A másik ami szintén menthetetlenül "bekúszik" a búcsúzós hangulatba az "Az erdő fohásza".
Egyik nagyon kedves, de ha azt mondod, hogy agyoncsépelt, hát akkor sem jársz messze az igazságtól. Ám ezzel együtt is, és akkor is!
Úgy adódott, hogy többféle vége/búcsú-érzet is jelen van most a világomban. Az utazás ténye mellett az is, hogy a hétvégi megbizatásom a mai nappal lejár: valamikor a nap folyamán, ha délutánba hajlóan is hazajönnek a kirándulók!
Nyilván ők is úgy érzik, ahogy én: semmi perc alatt elrepült az idő péntek délután óta.
Azt még halkan hozzáteszem, hogy én is most pont ezt érzem július 24-vel kapcsolatban...
Nem lenne persze teljes a kép, ha a "három a magyar igazság és egy a ráadás" mondást szem előtt tartva a negyedikkel nem egészíteném ki a poszt eleji felsorolásom.
Ez pedig nem más, mint az alföld, amit az idei nyár túlkapásai ellenére is azért lelkem mélyén vágyom látni.
2026.09.06.
Comments