Gondolkozós percek - nem csak - a szilva mentén

Elképesztő mennyiség! A valamikori kiindulóhelyzet pont úgy, mint a jelen állapot!

Remélem, senki meg nem vonta magától az ízét, aki erre járt!

Szegény fák nem is bírták el az édes terhet…

Roppantak, reccsentek az ágak, de - nyilván van szerepe a nagy melegnek is abban, hogy mégis megérett rajtuk a termés!

Azért maradt még jócskán nekem is! Megvárt!

Az íze pedig most az igazi!

Jóleső rövidebb-hosszabb beszélgetésekkel tarkítva - néhányan elhaladtak a ház előtt, és nem maradtak el az üdvözlő szavak!

Aki meg kortòl- nemtől eltekintve köszönésre sem méltatják az embert, igazándiból nem tudom sajnálni egyőjüket sem! A napokban érdekes beszélgetés jött velem szemben ebben a témában. Sajna, nem mentetten le, pedig jó lett volna!

Megjegyzem, valahogy ugyanígy érzek azok irányt is, akik bepillantanak az oldalra/történetbe, aztán mint aki jól végezte dolgát, elsettenkednek…

Vissza a szilvához!

Nagyjából reggel 9 óta kapirgálom, bedolgozom.

És nem fütyülve, mint az egyszeri főhős, akit a körtefára szalasztottak fel szüretelni!

Hát lássuk be, nem egy esküvői menü, mint ahogy annak a sok-sok évvel ezelőtti szeptember nyolcadikának kijárt - Petőfiék után, szabadon!

Egy biztos: az időjárásra akkor sem lehetett panasz, miközben előtti szombaton pont úgy szakadt szakadt az eső!

Nem is lettem sírós menyasszony - ahogy tartja is a mondàs -, viszont kalapos igen!

(Ez azért akkoriban nem volt egy annyira elfogadott dolog!)

Most, ebben a napsütötte szilvaszedésben jól jönne az a nagykarimájú!

Ez a brutális nyári forróság csak nem az újra “férhö’ kéne menni”- kérdést hozza!?!?

Videó

2026.09.08.