Gondolkozós percek augusztus utolsó vasárnapja mentén

A mai nap mozgalmasan indult!

Döntős teniszmeccsre ment apa és fia, 10 körül, a lányom valamivel később követi őket - már túl a futásadagján.

Sport is család, és ez nagyon jó!

Délben kezdődik a “finál”, amelyen anya- fia szurkolás erősíti majd a triójuk harmadik tagját.

Atzouki is szokott jelen lenni, de most mi ketten várjuk majd haza a többieket.

Kilenc körül voltunk sétálni, aminek rögtön mákszemnyi esélyt szavaztam csak meg. Történt ugyanis, hogy szinte azonnal induláskor azon a szakaszon, ahol ő nagyon szeret felugrani a kerítésre a mályvabokrok alól érkezett a terület securityje- egy harcias macsek képében!

Némi bátorító simit követően csak sikerült lebeszélnem Cukit a hátraarc és haza gondolatról, és az ellenkező irányban csak bóklásztunk valamivel több, mint félórát!

Említettem fentebb a sportos létet. Nos, ezt nemcsak itthon tapasztalom meg!

Ma is rengeteg bicajos tekert el mellettünk, futókkal és gyaloglókkal is találkoztunk.

A dobogó legfelső fokára azonban egy síelő került!

Úgy kèpzeld el, hogy a sítalpak görgőkön gurultak, kezeiben síbotok, fején sísapka!

Már épp befordulni készültünk a “hazaközbe”, amikor valamiféle csörgős hangra lettem figyelmes a távolabbra eső szakasz felől.

Hát nem egy lopakodó volt, elhiheted!

Olyan szintén rábámultam, hogy a fotóról is lemaradtam!

Hoztam viszont - a kuttyriasztó macska és a nyári télisportoló kivételével - szebbnél szebb képeket nagy - nagy szeretettel!

Videó

2026.08.30.