A "senki sem lehet próféta a saját hazájában" egy klasszikus bibliai eredetű közmondás. Léte, működése ellenére/mellett egyik legszorosabb kötelék, amely nélkül nehéz lehet. Nem tudom, mert nem érzem! A hazája prófátájának lenni azonban ott az ember előtt a lehetőség! Bemutató útjainkon szinte kivétel nélkül belecsempészünk pár gondolatot saját kis mikrokörnyezetünkről, a hozzá való kötődés - akár versben, akár prózában - de el nem marad. S nem azért, mert illik vagy mert kel

Február is, november is távolabb - amikor külön ünnepnapja is van - de ez nem jelenti azt, hogy júliusban ne lehetne elmélkedni róla! Varázslatos a miénk! És hát mindenki más is nyilván így érez, s ez így is van rendjén! De mert személy szerint nekem csupán a magyarra van némi rálátásom, hajlok arra, hogy ez a fajta játékosság a többire nem áll fenn. Közelmúltban a régiségek közt sétálva az itató láttán - a múltba repülés mellett - ugrott be a tóra utaló felkiáltás. A távcső

Arra gondoltam, mégsem kellene némi vigasz felcsillantása nélkül párnára hajtani a buksit! Így aztán hoztam jó híreket is még a mai napra! Menjünk sorba! A hol kevésbé, hol erősebben bejelentkező szél ellenére az én szilvafavédő tákolmányom 5 perccel ezelőtt még állt! Aztán olvastam egyszer arról, hogy mulcs gyanánt igen sokféle anyag szolgálhat alapul. Mostanság igazán oda kell figyelni a féltettebb növényeinkkel kapcsolatban a nedvességmegtartás lehetőségeire. Nos, a palánt

Tegnap, pont amikor indultam Gizuhoz lőttem az első képet. A második ma, hazaérkeztemkor, cca. 3/4 10-kor készült. Tényleg nagyon sajnálom a fát is, a termését is. Hány év kellett neki, hogy elérje ezt a valóját! S hogy semmivé váljon, elég volt annak töredéke. Tavaly elenyésző volt a gyümölcs rajta, most meg a mennyiség (is) ludas az egyes ágak sorsának alakulásában, bizonyos részei megsemmisülésében. Az elmúlt napokban az emberi lét múlandósága fajsúlyosabban jelen volt a v

Ma visszatértem oda, ahol egykor az életem zajlott. A szomorú alkalom egykori munkatársam temetése hívott vissza a régi városba, a régi arcok közé. Furcsa, megrendítő időutazás volt ez. Ott álltam a múltam díszletei között, olyan emberek mellett, akikkel éveken át megosztottam a mindennapok küzdelmeit és sikereit. És ekkor hirtelen bevillant, hogy tegnap, takarítás közben egy gondolatnyira elidőztem a boldog nyugdíjas éveket kívánó virágkitűzőnél. Küldtem egy mosolyt általa a

Tegnap Budapesten a XI. kerületi Sztregova utcában, András Petik - nél a Civil Rádióban jártam. Az a megtiszteltetés ért, hogy Orosz Margit kortárs költő versei közül néhányat adhattak elő egy igazán jó beszélgetés keretein belül. Köszönöm a lehetőséget, a megtapasztalásokat, az élményt! A teljes beszélgetés az alábbi linkeken érhető el: https://civilradio.hu/archivum/2026_07_14_15_00_01.mp3 https://civilradio.hu/archivum/2026_07_14_15_30_01.mp3 2026.07.15.

Szeretem a kihívásokat! Ma egy újabb vár! Egy ébredés utáni gyakorlatsor, némi figyelem a kintről érkező reggeli hangoknak, hálával teli várakozás az újabb nap érkezte felett, szippantás a hat körüli levegőből - mindezek színesítik ezt a keddet. Érdeklődéssel teli öröm amit néhány órával érzek - így indulás előtt! Legyen eredményes szép napunk! 2026.07.15.

Már nagyon prüszkölt a parkolójában! Gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal! No, meg oldom ezt a mai - tizenharmadikai - stresszbombát! Megtisztelő felkérésnek eleget téve elkerekeztem a közelmúltban megjelent remek kötettel, Rozványi Dávid Partiumi és erdélyi útiképek című könyvével Jobbágyné Évikéhez. Egyúttal felkerestem a közelmúltban szépen kialakított szabadidős teret is. Befejezésképp megnéztem a naplementét. Csodás élmény innen, a kápolnadombról végignézni! E

“Szeretetre mindig szükségünk van, a régi barátság azonban több, mint szeretet: önmagunk része." (Mesa Selimovic) Szóról szóra!Régi barátság a miénk is. Főiskolás éveinkre datálódik. Funkcionálunk, és ez igazán nagy ajándék a sorstól! Legyen szó rendezvényekről, utazásról vagy éppen lekvárfőzésről. De ha éjjel egykor csörgetne meg sem tenné hiába - ahogy vica versa pont így igaz! Közös programjaink egyik napjáról ez a válogatás, a tiszafüredi, halasnapi zsibitől a kunszentmár

Csaknem pontosan negyven éve történt - 1986 nyarán. Lánykám születése után, amikor újra munkába álltam, Edittől vettem át az osztályt. A képen bizony hárman vagyunk, hiszen készültekor már várta a kisbabáját. Annak a beszélgetésnek az emlékét őrzi, amikor összeültünk, hogy bemutassa a gyerekeket, tájékoztasson arról, hogy meddig jutottak el a tananyagban, szóval mesélt az általa “elindított” leendő osztályomról. Rendkívül jó szakember volt! Munkásságának hálás lehet - és az i

Bizony, ez az időszak is elmúlt! A zsibongó Zürichi reptérről hoztam képeket. A géphez szállító buszon volt egy vidám társaság: az egyik srác fején fátyol - nyilván feladja mostanában a legénységét! Baromi jól érezték magukat . Látható, hogy jól sikerült a legénybúcsú! Az út egyébként tökéletes volt! Shanika’s múlattam az időt. Még néztem az eget! Holnap a lányom indul Norvégiába - az egyik megfejtés rögtön eszembe is juttatta. Vasárnap Gabriska repül. Mondjuk nekem már nagyo

Ismered? Én nagyon szeretem! Nem kimondottan az érzés maga, de nem vitatom, hogy annak is van gyönyörűsége… A reggel egy huncutkodással kezdődött: Atzouki érezve a közelgő “veszélyt” - hám, póráz - repülő starttal az ágy alá bújt. De mert hallotta a készülődést, csak előjött! A mozgás annak a készülődésnek szólt, amelyet egy anya-fia futás generálhat! Imádom őket! Mi pedig - kis késleltetéssel - reggeli sétára keltünk, hogy azután útra keljünk… 2026.07.08.

Egy közel háromnegyedórás, hangulatos séta képei ezek - félidőnél finom ebéddel! De amíg megérkeztünk sem volt esély éhen halni: szedret , erdei szamócát, málnát találtunk a természet terítette kínálatban! A bejáratnál egy gyönyörű tavacska, mely horgászásra alkalmas - saját felszereléssel! No, ez nekünk nem volt… Az étteremhez vezető út bal oldalán aprócska hűtőből fürjtojást lehet venni. Talán mondanom sem kell, hogy természetesen becsületkasszás! Az ebédhez, melyet a teras

Szükség van rá egyáltalán? Nem jobb volna, ha inkább csak "emlékeinkben élnénk"? Mennyire jó, hogy van! Elengedhetetlen időnként belepillantani, elé állni, elénk tartani! "A tükör egy fényvisszaverő felület, amely optikai leképezésre és belső terek dekorálására szolgál. Legyen szó lakberendezésről, vásárlásról vagy fizikai működésről, a tükrök világa rendkívül sokszínű. A tükör története az emberiséggel egyidős, hiszen kezdetben a csendes vízfelületek szolgáltak első tükörkén

A csók világnapját minden évben július 6-án ünneplik világszerte. A hagyomány az Egyesült Királyságból ered , és célja, hogy felhívja a figyelmet a csókra mint a szeretet, a szenvedély és az emberi kapcsolatok egyik legősibb kifejezési formájára. A csókolózás tudományos tanulmányozását filematológiának nevezik. A kutatások szerint egyetlen perc szenvedélyes csókolózás során akár 6,4 kalóriát is elégethetünk, az ajkak ráadásul százszor érzékenyebbek, mint az ujjbegyek. Ezen a

A ház csendes. Tegnapról tudom, hogy a fiúk nagy alvással akarják indítani a napot. A reggeli kötelező ágytornát követően (Nono, kis huncut! Má’ mire gondoltál!?) Mielőtt bármi pajzán gondolat jönne elő, azokra a még ágyban elvégezhető mozgást elősegítő/javító gyakorlatokra utalok, amelyekbe lépten-nyomon belefuthatunk egy ideje itt a Facebookon a különféle, nyirokmasszőrök áldásos tevékenységét hirdetendő tájékoztatóknak hála. Persze ott voltak korábban is, csak az én figyel

Jó reggelt, Wald!- az akkor se nem megyek pozícióból! Egyébként ma - meg általában is! - tényleg inkább a lankásabb szint mellett döntök szívesebben jómagam is! És tetszik vagy sem be kell lássam, hogy életem ezen szakaszához érkeztem: a lábaim lerántanak a valóságba! Vagyok már olyan öreg kislány, hogy megengedhessem magamnak az igazmondás/igazérzés luxusát! Az a lábremegés brutális volt, amiben részeltettem egy korábbi túra le és fel szakaszai végére. Pedig akkor ennél alac

Az alábbi történés előttünk sem ismeretlen. Olyannyira, hogy a közeledés ezen módja eszünkbe sem jut, ha nincs kéznél valamicske sajt, leginkább a pár napja is emlegetett Babybel! Van a másik változat, amikor mindent megelőzendően Atzouki gondoskodik a “juszt se megyek még”-ről úgy, hogy bebújik az ágy alá - ahogy tette ma reggel is! Mondjuk, ha nyitva az ágyneműtartó, tuti ki nem hagyja, hogy megakassza az éppen aktuális teendő menetét! Van még persze ezer meg egy módja anna

Pár éve - mert valaki megkért, hogy készítsek egy élete fontosabb állomásait dokumentáló képösszeállítást. S ha már így történt, miért is ne, magamat is megajándékoztam egy hasonlóval. Annyi különbség azért volt, hogy én egy-egy tízes korszakomból válogattam - az egészet egy anyukámmal közös, egy éven belüli fotográfiával indítva - tekintettel a korra, teljesen korrekt az avítt kifejezés használata. Persze a mostot is megjelenítve. Így, hogy “egymás mellé kerültünk”, még felt

Szóval a tükör időnként zavaróan éles képet mutat! És itt nem a ráncokra gondolok! Gabri, anyucija meg én, ugye, három nemzedéket képviselünk. Nyilván van, amit az ember dettó és van, amit közel sem úgy alkalmaz, mint ahogy egykor élte/látta. Ennek vannak szubjektív okai, ahogy objektívek is. És még kell állapítsam, ez teljesen rendben van! Tetszik vagy sem - ez a helyzet! Nagyon nem mennék a témakör mélységeibe, jóllehet volna róla min gondolkodni! Egy valamiről sosem kellen